Jelenleg a mérnöki gyakorlatban az emberek elsősorban a mélyhornyú radiális golyóscsapágyakat és a kúpgörgős csapágyakat választják. A kúpgörgős csapágyakat általában nehéz munkakörülmények között használják. A szerkezet kialakítása során a csapágy általában nagy hézagú golyóscsapágyat alkalmaz, és működés közben, különösen a vízszintes görgőnél, sok száraz zsír van a gördülőelemek között, és nem tud automatikusan kiürülni, ezáltal felgyorsul a csapágy kopása, és az élettartam jelentősen csökken. A jelenség elkerülése és az üresjárat teherbíró képességének növelése érdekében a tervezési számításnál nagy teherbírású kúpgörgős csapágyakat alkalmaznak, így a zsír automatikusan kiüríthető.
Általában 204-es és 205-ös sorozatú gördülőcsapágyakat választunk és használunk. A speciális csapágyak folyamatos megjelenésével azonban a speciális csapágyakat széles körben alkalmazzák, így a csapágyak általános minőségi szintje jelentősen javítható. Számos vizsgálati adat után kiderült, hogy a speciális csapágy forgási ellenállása még nagyon zord körülmények között is alacsony, a kísérleti élettartam pedig nagymértékben megnő, ami a 204-es csapágyénak több mint 10-szeresét is elérheti. Ez azt mutatja, hogy a gördülőcsapágyak speciális csapágyainak használata nemcsak a csapágyak élettartamát, hanem a görgőscsapágyak általános minőségét is javítja137.
A csapágy a görgő egyik fontos eleme, és megfelelő a megválasztása, és nagyon kritikus a minősége, ami közvetlenül befolyásolja a görgő élettartamát. A hevederes szállítószalag működésében a görgő nagy forgási sebességgel rendelkezik, amely elsősorban a radiális erőt viseli, és egy bizonyos axiális erőt is visel. Figyelembe véve az üresjárat költségét és a fent leírt jellemzőket, általában mélyhornyú golyóscsapágyakat választanak.
A gördülőcsapágyak meghibásodásának fő formája a túlzott kopás, és a nem megfelelő kenés, a nem megfelelő kenőanyag típus vagy összetétel a túlzott kopást okozó kulcstényezők közé tartozik. Ezért nagy jelentőséget kell tulajdonítanunk a gördülőcsapágyak kenési módszereinek és kenőanyag-változatainak kiválasztásának.
A kenés szempontjából két módszer létezik:
(1) egyszeri olajkenés, mert ez a kenési mód a görgőben a kopás középső és késői szakaszában gyorsabban növekszik a futásellenállása, és rövidebb a csapágy élettartama is, így a tartó hosszú távú működése nem alkalmas erre az üzemmódra (2) lehet olajos befecskendezéses kenés, a csapágy nem csak a jó kenési módot képes fenntartani, hanem kiküszöböli a versenykenési állapotot is. Ez a módszer nemcsak a csapágy élettartamát javítja, hanem a görgő állandó ellenállását is fenntartja működés közben.
A gördülőcsapágyakban használt kenőanyagok három fő kategóriába sorolhatók: olajok, zsírok és szilárd kenőanyagok, amelyek közül a zsírok a legszélesebb körben használtak. Figyelembe véve a görgő szerkezetének korlátait és az eltérő használati feltételeket, általában zsírkenést alkalmaznak. A szénbányászati gépekben általában három fő zsírtípust használnak: kalcium alapú zsírok, nátrium alapú zsírok és lítium alapú zsírok.
